Plakát

Plakáttörténet

A hírverés legrégebbi emlékeit az 1711-től feltárt Pompei romjai között fedezték fel. A házak falára piros színnel festett, vagy kőtáblákra vésett szövegek jelezték egy-egy iparosmester műhelyét. A fórumon elhelyezett táblák viadalokról, színházi előadásokról tájékoztatták az ókor polgárait. A herkuláneumi kapu egyik széles oszlopán külön fülkéket találtak, melyek valamikor kizárólag hirdetési célokat szolgáltak. E helyen hirdették a színházak előadásait és más mulatságokat. Ha már nem maradt hely egyszerűen bemeszelték a régi hirdetést, s arra írták az újat.

A XIII. századtól szoborba, kovácsoltvasba, majd később táblaképbe örökített cégérek maradtak fenn. Ezek sok esetben nem csupán a fogadóst, hanem az utcát is jelezték, amelyben a mesterek működtek. Így születtek sokszor utcanevek, amelyek évszázadokon át fennmaradtak, mint például Prágában az Aranycsinálók, vagy Kolozsvárott a Szappanfőzők utcája. A cégérek, a feliratos táblák az üzleti versengés eszközei voltak, és egyre nagyobbakká váltak, majd Párizsban a XVII. században már rendelet szabályozta a cégérek méretét.

A kort megelőzően főleg fa, illetve részmetsző eljárásokkal készült és sokszorosított lapok voltak ismertek, amelyek minősége igen változékony volt. Az első hirdetés jellegű képek William Caxton munkái voltak 1477-ből. Ebben az esetben főleg egy könyvlapnál nem nagyobb, főleg vásári portékákról szólóröplapokra kell gondolnunk, amelyeket itt-ott ki is ragasztottak. Luther 1517-ben függesztette ki 95 tételét a wittenbergi templom kapujára. Ez akkor az eszmei, politikai harc korszerű propagandamódszere volt.

95 tétel másolata

Európában 1761-től a XVIII. század végéig például Párizsban még rendelet is szabályozta azt, hogy ki és hova ragaszthat hirdetéseket. XV. Lajos a mai hirdetőtáblákhoz hasonló nagy felületek felállítását és elkülönítését parancsolta meg ilyen célokra. Valódi áttörést a plakátok nyújtotta lehetőségek kiaknázásában a litográfia feltalálása jelentette, amely lehetővé tette színes rajzok gyors és olcsó sokszorosítását. 1797-ben a prágai Alois Senefelder találta fel, és tette lehetővé a hírverés új formáját. Megjelennek a nagyvárosok utcáin a litografált plakátok.

1800 Napóleon

A plakát, mint a leglátványosabb reklámhordozó Angliából indult hódító útjára. Angliában 1824-ben, a plakát reklámszerű alkalmazása céljából szabadalmaztattak egy olyan gépet, melynek keretbe beosztott rekeszeibe különböző plakátokat tettek, és hogy a hatást növelhessék, az egészet belülről gyertyákkal világították meg: azután az egész szerkezetet kocsira helyezték és végigvontatták a városon. Ezek az átlátszó oszlopok voltak a Lipcse melletti Naumburgban, 1855-ben felállított plakátoszlopok elődei. Egy pozsonyi születésű Ernst Liftass nevű nyomdatulajdonos a legforgalmasabb útvonalakon masszív oszlopokat állított fel, amelyeken nyomtatványokat és plakátokat helyezett el (saját cége reklámozására), ezen eljárásával kívánta módosítani a régebbi angol szabadalmat. Az eljárás egész Európában meghonosodott.

 

A plakát akkor tett szert igazi tekintélyre, amikor neves, elismert művészeket is be tudtak vonni a készítésbe. Ezzel párhuzamosan kialakult egy olyan alkotói kör, amely már nemcsak felvállalta ez irányú tevékenységét, de erre is specializálódott. Ebben a folyamatban döntő szerepet játszott a japán grafika felfedezése és térhódítása a századforduló Európájának művészeti életében. (A japán fametszetek csomagoló anyagként kerültek át a kontinensre a 19. század közepén. Mígnem valaki fölismerte jelentőségüket és nemsokára galériák alapultak rájuk.) A japán fametszetek síkdíszítés-jellegű, dekoratív és elvont stílusa óriási hatással volt a festészetre és a grafikára, a plakátművészet pedig kifejezetten ebből táplálkozott.

1892 Lautrec

Valóban csak ekkor vált igazán lehetségessé a figyelemfelkeltés. Az első jelentős „reklámgrafikus” Julius Chéret volt, aki első plakátját 1858-ban jelentette meg. Színházi előadások népszerűsítésével foglalkozott, amelyek főszereplője a század egyik legnépszerűbb francia színésznője Sarah Bernhard volt. Munkái közel harminc éven keresztül uralták a párizsi utcákat. A művész stílusa magába olvasztotta a könyvillusztrátorok, valamint a freskófestők technikáját. Chéret egészséges versenyt teremtett és ezzel stílusok egész kavalkádja jött létre. Chéret legismertebb kortársa a szakmán belül Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) volt. Drámai módon képes volt jellemábrázolásokat megjeleníteni a hirdetési felületeken, amelyek főleg éjszakai szórakozóhelyek népszerűsítését segítették (1885 Moulen-Rouge plakát). Lautrec stílusának alapjai határozzák meg átvitt értelemben a mai praktikusan egyszerű figuratív grafikák jellegét. A lényegre kell törekedni és azt kiemelni. Újabb löketet a szecesszió, vagy francia nevén Art Nouveau („új művészet”) adott a műfajnak. Ennek a korszaknak egyik jellemzője a hétköznapi tárgyak újraértelmezése volt. Díszítő jellegű mintákkal és formákkal szembesültek az emberek akármerre néztek. A plakátkészítés aranykora volt ez, legnagyobb mestere pedig Alphonse Mucha cseh származású művész. Mucha művészetében a plakátokon megjelenő alakok egy olyan idilli álomvilág szülöttei, amely szimbólumokon keresztül hat a nézőkre. Első munkáját, a Gismondá-t, 1894-ben alkotta a már említett Sarah Bernhard számára.

1902 Mucha

A 19. századdal olyan korszakhoz érkezünk, amelyben a nyomtatott kép felnőttkorába lépett. 1800-1901 között több nyomtatott kép keletkezett, mint 1801 előtt összesen. A század végére a pontosan megismételhető nyomtatott képek mindennapossá váltak a könyvekben, folyóiratokban és az újságokban. Reklám és propaganda célból felkerültek a házfalakra a lakásbelsőkben pedig díszítésként használták őket. Amint a társadalmat elárasztották a nyomtatott képek, az emberek ezekből kívánták megszerezni a vizuális információk java részét. Fotószerűen kezdtek látni, mivel hozzászoktak ahhoz, hogy az információt a fényképről szerezzék be. A plakátok uralmához hozzájárult a XIX. század második felében beinduló kereskedelmi élet, a nagyüzemi termelés is, így igény volt a hatásos reklámra. Franciaországban 1881-ben törvény törölte el a városok jogát a plakátragasztás szabályozására, lehetővé téve a hirdetők teljes szabadságát. A városokban hatalmas plakátáradat indult el, de a városlakók telezsúfolt falragaszok helyett lényegre törő plakátokat szerettek volna látni. 1871 után az angolok egész falakat díszítettek reklám hatású egyszerű betűs és illusztrált falragaszokkal.

Az első világháború kitörésével megváltozott a plakátok szerepe. Propagandacélokra először most használták fel őket, illetve egyre fontosabb szerepet töltöttek be a tömegtájékoztatásban. A reklámtervezők korán felismerték, hogy hogyan lehet kihasználni a perspektíva jelenségét. Túlzott rövidüléssel ábrázoltak, ami kiemelte a formákat a képtérből és megragadta a nézőtekintetét és figyelmét.

A húszas évektől a háború végéig stagnálást vehetünk észre, hiszen a tömegkommunikáció rohamos fejlődése a rádió segítségével megnyirbálta a reklámgrafikákra tartott igény mértékét és így főleg a kísérletező művészeti ágak vették át a kezdeményező szerepet fejlesztésében. A kereskedelmi plakátok így tovább fejlődhettek, de a grafikai megoldások felhasználása áldozatul esett a fotó által nyújtott lehetőségeknek és a pop-artnak.

1942

Utoljára litográfiával készített grafikák Svájcban jelentek meg, ahol az állami vezetés kifejezetten támogatta ezt a nyomdai eljárást például méretbeli szabványok bevezetésével és minőség ellenőrzéssel. Ezt a megfelelő hátteret kihasználva indult el Bázelben a „Sachplakat” irányzat, amely egy objektumorientált kifejezésmód volt. Célja a reklámozni kívánt termékek dicsőítése, valamint ikonokká formálása. Svájc dominanciája az ötvenes évek végéig töretlen volt.

A háború után az újabb határmódosítások, nyelvi és szociális problémák egész Európát szétszabdalták, így hamar rokonszenvre találtak a bázeli törekvések. Az újonnan alakult és megújult vállaltok nemzetközileg elismertté szerettek volna válni és használták ki a plakátkészítés adta lehetőségeket.

Az utolsó nagy reformer egy bázeli fiatal tanár,Wolfgang Weingart, aki létrehozta a ma még nem teljesen tisztázott posztmodern elképzeléseket. Kísérleteiben képpontos technikát használt és összetett, kaotikus és játékos alkotásokat hozott létre a régi művészekkel szöges ellentétben, így a többi médiával szemben ismételten egyensúlyba került a reklámgrafika műfaja, amelyet még ezután a számítástechnika alakított át, kibővítve és újraélesztve azt.

Magyar plakáttörténet

A XIX. század közepén még csak kávéházi árlapokon, nyomtatott hirdetményeken jelent meg a plakát őse. Hazánkban a múlt század közepétől maradtak fenn olyan „ősplakátok”, mint például az 1840-ből és 1842-ből egy német nyelvű vándorbábjátékos plakátja, vagy az 1861-ben készült Nemzeti Színház Lammermoori Lucia operaplakátja, valamint a Nemzeti Színház Alvajáró című operaelőadásának címlapja. Ezek a „plakátkezdemények” még többnyire rézkarc technikával – aminek egyik tulajdonsága, hogy csak kis példányszámban lehet előállításra alkalmas – vagy nyomdai úton, egyszínnyomással készültek. Kevés rajzi elemet tartalmaztak, viszont sokkal több nyomtatott betűs felirat szerepelt rajtuk, annak érdekében, hogy minél meggyőzőbbek legyenek. A készítők a rábeszélés minden, ma már naivnak ható eszközét bevetették a siker elérése érdekében.

1848 Nemzeti Színház

 

Magyarországon a technikai feltételek adottak voltak, mert a színes litográfiát ismerték és használták az 1880-as években, de 1890-es évek végéig ismeretlen volt a művészi plakát fogalma. A kereskedelmi plakátokra való igényt a klisék alapján rajzolt plakátok elégítették ki, vagy az Ausztriából és Németországból érkező hirdetések, melyeket általában az áruval együtt vették meg a kereskedők. A magyar plakáttörténet első darabjaként Benczúr Gyulának az 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszát tartják számon. A honfoglalás jubileumát köszöntő millenniumi ünnepséghez kapcsolódva már egyre több plakát tűnt fel Budapesten is, és a századfordulón a fővárosi utcaképnek már szerves része volt a nagyméretű színes, litografált plakát. A millenniumi kiállítás plakátjai, melyek egy része a Posner Károly és Fia, valamint a Werbőczy nyomdákból került ki, már feltűnő reklámhatást mutattak. Az Ős-Budavár Mulató és a Konstantinápoly plakátok grafikai és nyomdai kivitelezésben már figyelemre méltóak voltak.

1893  1896

Az első hirdetőoszlopokat Budapesten 1888-ban állították fel (bár már 1878-ban rendelet született róla), amelyeket bérbe is adtak 30 évre Emmerling Vilmos Károly magáncégének. 1911-től az oszlopokat a főváros saját cége vette kezelésbe (Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata). 1937-ben a korabeli összegzés szerint volt: 1200 hirdetéses pad, 800 nagy és 1200 kis hirdető oszlop, 1100 hirdetéses favédő rács, 2100 hirdetőtábla (18.000 négyzetméteren). A céget 1949-ben államosították, Állami Hirdető Vállalat nevet kapta, amely 1957-ben vált MAHIR-é (Magyar Hirdető), egészen 1994-ig maradt állami kézben.

 

Eleinte festőművészek reklámozták a tárlataikat: Ferenczy Károly a nagybányai festők közös kiállítását (1897), Fényes Adolf az 1900-as Téli Kiállítást, Rippl-Rónai József az 1903-as Tavaszi Kiállítást. Mellette megjelentek a kereskedelmi plakátok, amelyeket már „igazi” plakátgrafikusok terveztek. Faragó Géza Párizsban, Alfonz Muchától tanulta a mesterséget, Bíró Mihály pedig berlini és párizsi tanulmányok után, a The Studio plakátversenyét megnyerve Londonból tért haza. Az ő érdemük volt az európai plakátnyelv hazai megismertetése.

A reklámszerű, ízléses plakátok zöme jobbára külföldön készült. Később, amikor a plakát nálunk is a kereskedelem, az ipar, a kultúra, majd a politikai agitáció közvetlen hatású vizuális eszközévé vált, feltűntek a műfaj hazai reprezentánsai: Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Csabai-Ékes Lajos, Dallos Hanna, Molnár C. Pál és sokan mások, akik a magyar plakátművészet hírnevét megalapozták. Ezt a korabeli nyomdaiparunk szakmailag színvonalas munkája tette látványossá az utcák hirdetőtábláin.

Az első és a második világháború természetes velejárójaként a plakátokat is felhasználták a mozgalmi, forradalmi-ellenforradalmi, háborús eszmék közvetítésére. A sajtó mellett, a második legfontosabb eszköze volt a nép tájékoztatásának, és a rájuk való hatásnak. Ugyanígy a háborút követő időszakok a „plakátipar” óriási fellendülését eredményezték, hiszen a választások idején a kampányok eszközeként megmaradt fontos propagandaszerepük. A politikai sajtó gazdag és sokszínű palettájára különleges, új szín került fel 1910. április 16-án, amikor megindult Az Est. Az Est korábban sosem látott reklámhadjárat után jelent meg: házfalakra, kerítésekre, bútorszállító kocsikra, villamosokra és újságok szélére kerültek fel hirdetései, azaz klasszikus korabeli felületekre, de szokatlanabb megoldásokat is alkalmaztak: kávéházi poharak és hamutartók is készültek a lap emblémájával. Alapítói komolyan vették Az Est tipográfiai képét, sőt külön tájékoztató füzetet adtak ki a hirdetőknek arról, hogy milyen tartalmi és formai igényeik vannak.

A magyar kereskedelmi plakátok legismertebb figurái a XIX. század elején, kétségkívül a Zwack Unicum vizes embere és a Tungsram wolframlámpa macskás hölgye voltak. Mindkét figurát két korábbi festmény ihlette: Pachl Viktor Unicumos plakátját a svájci származású Arnold Böcklin, A hullámok játékában című műve, míg Faragó Géza

Tungsram plakátját Vaszary János Lila ruhás nő macskával című alkotása.

A harmincas években a polgárosodás fellendült. Az akkori lehetőségeknek a megismertetésében óriási szerepet játszott a plakát, amely fontos szakkiállításokon is bemutatkozott, mint a művészet fontos, új területe. Előszeretettel jelenítettek meg a kor plakátkészítői a használati cikkeket, amelyek megkönnyítették a polgárok életét. Előszeretettel alkalmazzák őket plakátokon, sőt egyes cégek, még plakátpályázatot is hirdetettek. Ilyen volt az Albus szappangyár is.

1945 után még magától értetődő természetességgel működött tovább a reklám, és így a plakáttervezés is. A cezúra éve 1949 volt. Ettől kezdve itthon csak propaganda céljaira használták, míg a külföld felé folytatódott a célszerű és európai színvonalú reklámozása a hazai termékeknek. (Az ország maradék papírkészletét is erre fordították.) A modern társadalmaknak azonban oly mértékben része a reklám, hogy adminisztratív eszközökkel (sem) lehet megszüntetni. Az 1970-es évekre a plakát kicsit a nyugati szabadságérzés és életforma, az árubőség szimbóluma lett. Utazni nem lehetett, de plakátot bárki szerezhetett. A 80-as évek végén, 90-es évek elején már megjelentek Magyarországon az óriásplakátok, amelyek számítógéppel készültek. Ezzel véget ért, az az időszak, amikor az utcákon, a stílus alapján felismerhettük egy-egy plakát alkotóját.

 

Plakát készítés

Íves ofszet

Heidelberg XL 161-4+LX2 és XL 162 – 5- LX gépekkel, amelyekkel 1190x1620 formátumú nyomatokat tudunk készíteni.

Digitális

Durst, Mutoh, és Roland márkájú plotterekkel dolgozunk, amivel képesek vagyunk akár 320 cm szélességet is kinyomni.

Anyagleadási paraméterek:

Formátum: CMYK színtérben, PDF , PSD, TIFF vagy JPEG (high quality). TIFF esetén LZW tömörítés lehetséges. Nem megfelelő formátumokat, mint pl.: Microsoft Powerpoint, Word, Excel, PNG, egyéb fájlokat mindig alakítsa PDF formátumra. Vektoros anyag esetén a betűket görbévé alakítva kérjük.

Jó minőséghez a méretarany: 1:1
Felbontás: 1 m2-ig 300dpi, 3 m2-ig 200dpi, 15 m2-ig 100dpi, 15 m2-től 50dpi.

Kifutó a plakát mind a négy oldalán, a szélektől számítva min. 2 mm-t tesz ki.

Plakát méretek:

A

Forma | mm | m2 | 100 db/kg (130 gr)

A/0 | 841 x 1189 | 1,0000 | 12,8 kg

A/1 | 594 x 841 | 0,5000 | 6,4 kg

A/2 | 420 x 594 | 1,0000 | 3,2 kg

A/3 | 297 x 420 | 0,2500 | 1,6 kg

A/4 | 210 x 297 | 0,0625 | 0,8 kg

A/5 | 148 x 210 | 0,0312 | 0,4 kg

A/6 | 105 x 148

A/7 | 74 x 105

A/8 | 52 x 74

A/9 | 37 x 52

B

Forma | mm | m2 | 100 db/kg (130 gr)

B/0 | 1000 x 1414 | 1,4140 | 18,4 kg

B/1 | 707 x 1000 | 0,7070 | 9,2 kg

B/2 | 500 x 707 | 0,3535 | 4,6 kg

B/3 | 353 x 500 | 0,1765 | 2,3 kg

B/4 | 250 x 353 | 0,0882 | 1,15 kg

B/5 | 176 x 250 | 0,0440 | 0,6 kg

B/6 | 125 x 176

B/7 | 88 x 125

B/8 | 62 x 88

B/9 | 44 x 62

Plakát készítési árak:

Pldszám/Méret

10 db

20 db

50 db

100 db

200 db

A/3 297x420

8500

11500

18500

24000

27000

A/2 420x594

10500

13800

24800

29100

34800

A/1 594x841

16800

27000

49000

50200

52200

A/0 840x1180

22500

39500

89000

117000

126200

B/3 480x340

9000

12500

17500

21500

24700

B/2 480x680

11500

18000

34600

35000

38500

B/1 680x980

17000

29000

62500

55500

57700

B/0 1000x1400

29000

53000

122500

172000

187800

Szalag 350x1530

15000

24500

52000

71000

74000

Szalag 500x1530

18500

32000

70500

99500

104700

Max 1090x1530

33500

61500

144000

176000

193100

Árak: Ft +áfa áron értendőek! Termékdíj köteles, azaz minden kg. után 85 Ft/kg+áfa díjat kell még hozzátennünk!

A plakát anyaga lehet fényes vagy matt műnyomó papír! A fenti árakat a 130 gr súlyra számoltuk ki!

100 db-tól szállítás 6 nap alatt! Korábbi kiszállításnál kb. 10% plusszal 4 nap alatt!

100 db alatt már 1-2 napos határidővel is!

Kérje a nagyobb példányszámokra, más papírsúlyokra is árajánlatunk!

 

 

 

 

 

 

 

Impresszum

Üzemeltető:
3S Karakter Kft.

1087 Budapest. Osztály u. 16-18/D. 
Adószám: HU 23727964-2-42
KSH szám: 23727964-5811-113-01
Cégjegyzékszám: 01-09-975519
Kamara: BU 23727964
Duns szám: 36-683-059336-683-0593