Nyomdai eljárások - Névjegy

 

Nyomtatás története

Kevesen tudják, de a könyvnyomtatást is Kínában találták fel. A máig ismert legrégebbi kínai ősnyomtatványt, az ún. Gyémánt Szutrát, Stein Aurél fedezte fel a kelet-turkesztáni Tan-huangban. Európában Johann Gutenberg német nyomdász tartják a könyvnyomtatás feltalálójának, aki Mainz-ben, 1440-ben készítette el első nyomdagépét. 1456-ben készült az úgynevezett 42 soros Gutenberg-biblia, az első nyomtatott könyv, amely Európában készült.

Az első könyvnyomda 1470-ben alakult Párizsban, és Párizsban jelent meg az első nyomtatott újság is 1631-ben. Az első napilap szintén Párizsban jelent meg 1777-ben. 1473-ban készült el az első magyar nyomdász, Hess András budai nyomdájában a "Chronica Hungarorum". Az ősnyomtatványok között is ritka, nagy értékű, szép könyv 67 lapra terjed. Ez volt az első hazai nyomdatermék.

A legnagyobb magyar nyomdász és világhírű betűmetsző Misztótfalusi Kiss Miklós. 1685-ben, Amszterdamban elkészítette - maga metszette betűkkel - az akkori idők legszebb magyar könyvét, magyar nyelvű bibliáját, 3500 példányban, majd mindet bőrkötésben.

A nyomdagépek technikai fejlődése idősorrendben:

A litográfiát Alois Senefelder találta föl 1796-ban, Münchenben.

1811-ben Németországban az eislebeni Friedrich Kőnig megszerkesztette az első hengeres nyomósajtót.

A lyoni Genoux Claude 1829-ben feltalálta a sztereotípiát. Ez a találmány teszi lehetővé az újságnyomást nagy-sebességű rotációs gépeken.

Niepce illusztrációt másolt és maratott rézbe 1826-ban. Ezzel felfedezte a fotómechanikai reprodukciós eljárást.

1837-ben a francia Daguerre tökéletesítette Niepce eljárásait és az úgynevezett dagerrotípiák segítségével felfedezte a fényképészet alapelveit.  Azok a kísérletek, amelyek lehetővé teszik fényképek reprodukálását illusztrált újságokban már 1869 óta folytak.

A londoni The Times című újságot 1814-ben nyomtatták először kettő nyomóműves sajtón.

Az "Eclair" nevű híres nyomdagép 1847-ben készült Amerikában. Ezen a gépen a nyomóformákat hatalmas méretű hengeres alakú nyomólapon rögzítették. A nyomtatás hat berakóművel történt.

Az augsburgi gépgyár 1869-ben forgalomba hozta négy berakóműves sajtóját. Annak a Walter típusú rotációs nyomdagépnek a teljesítménye, amelyen 1869-ben a The Times-t nyomtatták 10500 db/óra volt.

1906-ban Németországban szerkesztették meg  először a hat papírtekerccsel működő "lépcsős" rotációs gépet.

Óriási fejlődést hoz a nyomtatás történetében 1884, amikor Ottmar Mergenthaler feltalálja a Linotype szedőgépet (Line of type).

1892-ben Amerikában Lanston megszerkeszti a Monotype szedőgépet. Ez a szedőgép kettő részből áll, a billentyűzetből és az öntőgépből. Az öntőgép egyedi betűkből sorokat állít össze.

A fényszedőgépek 1950-től kerültek használatba. Az öntőkészüléket a kamra, az ólmot a film helyettesíti.

1908-ban üzembe helyezik az első ofszet gépeket. E nyomtatási eljárással végzett kísérletek kezdete visszanyúlik az 1867-es évekre.

Mertens dr. a Freiburger Zeitungban, 1910-ben, közzéteszi az első mélynyomással készült újságillusztrációkat. Párizsban és Londonban rövid időn belül követik példáját. Magyarországon nem sokkal később indult meg az első mélynyomásos képeslap, az Érdekes Újság.

Szitanyomás

A szitanyomó eljárás keretre feszített, finom szövésű szitaszöveten, megfelelő módszerrel létrehozott sablonon, festékátnyomással végzett nyomtatás.
A szitanyomó technikát évszázadokkal ezelőtt Keleten – a japánok és a kínaiak – már alkalmazták. Emberi hajszálakból készített szitaszövedék felhasználásával textíliákat díszítettek. Az eljárást 1930 táján Amerikában kezdték el újra alkalmazni. Sokoldalú felhasználása innen veszi kezdetét. A szitanyomásnak művészeti és ipari válfajai ismeretesek. Az előbbi szerigráfia, az utóbbi Silk Screen, Siebdruck, ill. szitanyomás néven vonult be a köztudatba.

Tamponnyomás

A tamponnyomtatás valójában egy közvetett mély-nyomtatási technológia. A mély-nyomtatásnak ezt a formáját tekercsrotációs nyomtatásban tapéták és csomagolóanyagok nyomtatására használják.
A tamponnyomtatási technológia maga nem új. Eredetéről keveset tudunk, de ipartörténeti ősei ennek az eljárásnak is megtalálhatók. A különböző múzeumi tárgyakon látható nyomatokról arra lehet következtetni, hogy a tamponeljárást már kb. 300 éve ismerték és alkalmazták. A mai tamponnyomtatást 1968-ban Wilfried Phillipp „Tamponprint” néven szabadalmaztatta.
A tamponnyomtatás lényege, hogy a mélynyomó formáról festéklehúzó rákellel a nemnyomó elemekről a festékréteget eltávolítjuk. A csészékben maradó festéket egy bársonyosan sima felületű kaucsukgumiból készült ún. tamponnal - egy ívelt mozgás közben - a formával való érintkezéssel leemeljük. Az előző mozgással nyomóerőt kifejtve a nyomathordozóra, a felvett festékréteget átadjuk.

Termográf nyomtatás

Az eljárás során, magasnyomású géppel egy gumiklisére viszik fel a festékréteget, amely a papír felületére hordja fel azt. Az így elkészült nyomatot nem hagyjuk megszáradni, hanem egy hő alagútba rakjuk, amely alatt a festékréteg megduzzad. A technológiából következik, hogy a papír mindkét oldalán csak egy ilyen réteget (színt) tudunk képezni.

Ofszet - nyomtatás

Az ofszet-nyomtatás egy síknyomó eljárás, előnye, hogy a többé-kevésbé elasztikus gumikendő lehetővé teszi szinte valamennyi papír- és kartonfajta és egyéb speciális fém, műanyag stb. Nyomathordó eredményes nyomtatását, például a prégelt, a strukturált vagy nagyon durva felületű papírét, vagy akár a mattra mázolt vagy durva natúr papírokét is.
A nyomtatási folyamat közben a nyomóformán levő rajz átadódik a nyomandó felületre. Az ofszetnyomtatásban a festékréteg a nyomóformáról egy közbeiktatott felületre, az elasztikus gumikendőre, majd erről a papírra kerül. A nyomóformát az ofszetnyomó gép formahengerére rögzítik. A gép minden egyes fordulata közben a megfelelő berendezések megnedvesítik a nyomóforma nemnyomó elemeit és befestékezik a nyomóelemeket. A festékfelhordást követően a nyomóforma rövid időn belül nyomóérintkezésbe kerül a gumihengerrel. A nyomóérintkezésnek olyan nyomóerő mellett kell létrejönnie, amely lehetővé teszi a festékátadást a forma nyomóelemeiről a gumi felületére. Ezt követően a rajz a gumihengerrel érintkezésben levő papírfelületre kerül.

Flexo nyomtatás

A flexó nyomtatás a rotációs magas nyomtatás egyik legfiatalabb és legdinamikusabban fejlődő ága, ahol a nyomtatáshoz szükséges rugalmas nyomóforma, amelynek anyaga műanyagokból vagy foto polimerekből készül, különböző kerületű hengerpalástra van rögzítve.
A nyomóformát egy hengerrel vagy rákellel lehúzott raszterhenger festékezi be és a folyékony (oldószer- és vizes bázisú), vagy paszta formájú (UV-festékek) nyomófestékeket tetszőleges fajtájú nyomathordozóra adja át. Mivel a nyomófesték a nyomás után rögtön szárad, A nyomógépről lejövő termék azonnal feldolgozható vagy egy további feldolgozási szalagba iktatható.

Digitális nyomtatás

A nyomdaipar fejlődése érdekében szükségszerűen ki kellet alakítani egy olyan eljárás, amely közvetlenül összekapcsolja a számítógépes kép- és szöveg előállítást a nyomógéppel. Így születtek meg az ún. digitális nyomógépek. A technológia lényege, hogy a számítógépen feldolgozott anyagról a nyomóformát közvetlenül – a formakészítési műveletek elhagyásával - digitális átviteli móddal a nyomógépen belül állítják elő mind a négy nyomóműben.

Névjegykártya készítési szabályok

1. Válasszon megfelelő papírt névjegykártyája alapanyagának

Mennyire komoly a cége, ha egyszerű fénymásolópapírra nyomja annak nevét? A névjegy alapanyagát nevezhetjük a minőség mértékegységének is . Túl felszínesnek hangzik? Talán igaz, de vajon ugyanezt gondoljuk, amikor ruhát vásárolunk?

2. A neve legyen kiemelt

A névjegykártyán a leghangsúlyosabb elem a név legyen , mivel ez egy emlékeztető is a személyes találkozóra. Így akár egy pillantás is elég, hogy tudjuk, kié a névjegykártya.

3. Használjon képeket

Ne csak egyszerű szöveg szerepeljen, hanem egy olyan kép is, amely utal tevékenységünkre vagy az általunk előállított termékre, szolgáltatásra (márka). Ha mi magunk vagyunk a termék, akkor szerepeljen rólunk egy kép a névjegyen.

4. Legfontosabb adatok

Foglalkozása legyen jó kivehető, vagy egy rövid jól kifejező szlogen emlékeztessen névjegykártyánkon foglalkozásunkra. Telefonszám és e-mail cím feltüntetése nélkül nincs is értelme a névjegykártya készítésnek. És ma már nem vállalkozhat úgy senki sem, hogy nincs online elérhetősége. Ezen felül érdemes feltüntetni hivatalos közösségi elérhetőségeit, amennyiben rendelkezik ilyenekkel. A legújabb trendek szerint az elérhetőségek között csak e-mail cím, telefonszám, és egy weboldal címe van megadva a névjegyeken. A weboldal címe pedig egy olyan úgynevezett landoló oldalra mutat, melyen az érdeklődő minden fontos kapcsolati adatot megtalál.

5 Használja ki a teret

Amennyiben nem akarja elvesztegetni névjegye hátoldalát , töltse fel hasznos információval. Írjon magáról, vállalkozásáról, tüntesse fel legnépszerűbb termékeit, mutassa be referenciáit, részletezze valamelyik szolgáltatását, hívja fel a figyelmet egy akcióra, helyezzen rá QR kódot, stb.

Névjegykártya készítési méretek:

A fenti adatoknál a kisebb eltérések az adott országban használt mértékegységekből is adódnak. Ez látszik az amerikai és kanadai méreteken, mely országok inch-ben mérnek, ezáltal a 89x51 mm 3,5x2 inch, mely kerekebb szám, mint a milliméterben kifejezett.

Az alábbi ábrán láthatjuk a magyarországi szabvány névjegykártya méret (90x50 mm) rajzát 3 mm kifutóval ábrázolva. A kifutó a névjegy széléig futó grafikák megőrzésére szolgál, mivel ezáltal a vágás folyamán  felmerülő kisebb pontatlanságok miatt nem jelenik meg fehér keret a grafika körül.

Szabvány országonként

Szélesség mm

Magasság mm

Amerikai Egyesült Államok, Kanada

89

51

Csehország, Magyarország, Szlovákia

90

50

Anglia, Franciaország, Hollandia

Német-, Spanyol-, Olaszország

 

85

55

Japán

91

55

Kína

90

54

Skandináv országok

90

55

Névjegykártya története

KB 2000 éve a kínaiak találták fel, ahol a kasztrendszerben a hivatalnokok kasztja az egyik legjobban fizetett kaszt volt. Érkezésüket, látogatásukat előre jelezték, úgy, hogy elküldték egy kifeszített selyemre írva nevüket, titulusukat, milyen célból, kinek kell fizetni, abból a célból, hogy megkapják a megfelelő tiszteletet, és össze tudják szedni a pénzt.

Európában, egy különc francia gróf elég nagyalakú papírra ráíratta nevét, családfáját, stb., és ezt előreküldte látogatásai alkalmával, hogy megfelelő fogadtatásban legyen része. Ez a szokás a Napkirály udvarában terjedt el először.

 

A névjegykártyák érdekes sztorija a 17. századi Európában kezdődik, ahol a helyi nemes vagy elöljáró személyek érkezését jelentették be használatukkal. Ebben az időben még nem is névjegykártyának hívták, hanem úgynevezett látogató kártyának (Visite Biletes). Ugyanolyan méretűek és formájúak voltak, mint a játékra használt kártyák (ebben az időben ez akkora volt, hogy beleférjen egy felnőtt férfi tenyerébe) és a felső tízezer elengedhetetlen kellékévé váltak.

Az első látogató kártyák XIV. Lajos uralkodása alatt tűntek fel és tulajdonosukat bemutató és dicsőítő funkciót töltöttek be. Ebben az időben kezdtek el alkalmazni rajtuk arany és mindenféle figyelemfelkeltő betűtípust. Az 1600-as évek közepére, aki trendi középosztálybeli körökben akart mozogni, annak muszáj volt rendelkeznie egy ilyen kártyával. Az épületekben külön díszes kártyatartókat helyeztek el, hogy a látogatók ott tudják hagyni névjegyeiket. A látogatók mindenfélét írtak rá, nevüket, kötelezettségvállalásokat, üzeneteket, feljegyzéseket egyaránt. Az idő múlásával a látogató kártyák tovább fejlődtek üdvözlő és egyéb kártyákká.

Ugyanebben az időben egy kicsivel északabbra, Angliában megjelentek egy úgynevezett kereskedelmi kártyák , melyeket a névjegykártyák közvetlen elődjeinek is nevezhetünk. Ezek főleg kezdetleges reklámokat és térképeket tartalmaztak, melyek segítettek megtalálni a különböző árusokat, mivel ebben az időben még nem volt kialakítva utca és házszám rendszer. A kereskedelmi kártyák népszerűsége ebben az időben szárnyalt, a leghatékonyabb reklámozási forma volt, mivel közvetlenül a bolthoz vezette a vásárlókat. Körülbelül úgy működött, mint a mostani online hirdetések.

A korai kereskedelmi kártyákat fametszetes vagy magasnyomásos technológiával nyomtatták. A 18. században már rézmetszeteket használtak. Egészen a 19. századig a kártyákat egyszínűben nyomtatták. Aztán ahogy a cégek nőni kezdtek, a kereskedelmi kártyák gyártása és megjelenése is fejlődött. 1830 körül a könyvnyomtatásban is megjelent a többszínnyomás, mely hatással volt minden akkori nyomtatott médium megjelenésére.

A 19. században, mint oly sok minden, ami francia, a látogató kártyák is hamar meghódították Európa nagyvárosait. Elterjedt a dombornyomott és fóliázott felületnemesítési eljárások alkalmazása, mellyel egyre látványosabb megjelenésű papírokat hoztak létre. A kártyák innentől kezdve elengedhetetlen kiegészítőnek számítottak a középosztálybeli férfiaknál és nőknél.

Amerikában azonban élesen elkülönült az üzleti névjegykártya és a látogató kártya. A látogató kártyák megmaradtak eredeti funkciójuknál, miszerint a közösségi találkozókon való megjelenés kézzel fogható bizonyítékai voltak, mint egy jól strukturált bemutatkozó levél. Az előszobákban elhelyezett kártyagyűjtők egy praktikus listát nyújtottak arról, hogy ki volt meghívva egy eseményre, és ki az, akit más okból is fel lehet majd keresni. A probléma csupán az volt, hogy a látogató kártya használata kezdett túl modorossá válni, és az átlag amerikaiak között nem igazán terjedt el.

Az ipari forradalomnak köszönhetően az üzleti életben nagymértékben csökkentek a formalitások a világban. A magán és üzleti területeken egyaránt egyre természetesebbé vált a kapcsolatépítés, melynek hatására a látogató és kereskedelmei kártya valami egészen újjá és kevésbé formális dologgá olvadt össze. Persze a felső osztályok még mindig idegenkedtek kicsit tőle, ám ennek ellenére az USA-ban egyre népszerűbbé vált a névjegykártyák használata . Ezzel elkezdődött az üzleti jellegű névjegykártyák kora. Az idő számos formalitást elkoptatott a névjegykártyákkal kapcsolatban, ám bizonyos szabályoknak még ma is van létjogosultsága.

Névjegykártya áraink

 

1-2 napos

 

Pldszám/Ár

 

 

 

 

 

 

 

Nyomás

100 db

200 db

500 db

10x100db

10x200db

20x200db

oldalszám

Ft/db+áfa

4+0 szín

35

25

22

14,30

10,70

8,30

2 oldal

 

4+4 szín

50

35

29

22

15,30

12,50

2 oldal

 

4+4 szín

90

70

60

34,50

19,60

15,60

4 oldal

4 napos

 

 

1x250db

1x500db

 

 

 

 

 

4+0 szín

 

-

19

 

 

 

2 oldal

 

4+4 szín

 

28

24

 

 

 

2 oldal

300-350 gr matt/fényes műnyomó papíron! - Rives Tradition papír esetén 10 Ft/db+áfa felár! - Szedés: 500 Ft/név+áfa

 

Polipropilén - átlátszó PVC - névjegyek

0,5 és 0,75 mm vastagságban - kérje árajánlatunk!