CD/DVD gyártás

 

A CD története

A CD története az 1960-as évek végéig nyúlik vissza. Ekkor készítette el a holland Philips cég az első optikai tárolóeszközét, a Lézer Videó Lemezt (LVD – Laser Video Disc). Az LVD lemezek még mintegy 30 centiméter átmérőjű korongok voltak, amelyeken analóg tárolási módszerrel egyaránt lehetett kiváló minőségű filmet és hangot tárolni. Nem tudni pontosan, miért, de a Philips nem dobta piacra termékét egészen 1973-ig, és az ezt követő években sem hódított igazán teret. Az is lehet, hogy picit megelőzte a korát.

A 70-es évektől kezdődően aranykorát élte a közismert audió kazetta. Ugyanakkor számos kellemetlen probléma volt a használatával: csak szekvenciálisan lehetett a zeneszámokat meghallgatni, a szalag idővel elég gyorsan kopott, és gyakorlatilag bármilyen kis sérülés, gyűrődés azonnal minőségromláshoz vezetett. Ezt kiküszöbölendő 1983-ban a Philips és a japán Sony cég sikeres együttműködésének eredményeként született meg az audió CD (CD-DA, Compact Disc – Digital Audio). A Philips cég nyújtotta az LVD lemezek számára már kifejlesztett optikai adattárolási és lemezgyártási technológiát, a Sony pedig a digitális hibatűrő adatkódolási rendszert. Az audió CD megjelenésekor még pár évig problémát jelentett a jó minőségű audió felvételek készítése és mixelése digitalizált formában. Kezdetben a legtöbb CD tartalmát régi analóg vinillemezekről mixelték át, sokszor megfelelő eszközök és szakmai képzettség nélkül. Mindezek ellenére az audió CD kinőtte „gyerekkori” betegségeit, egyre népszerűbbé vált, s így a 90-es évek elejére már gyors hanyatlásban volt az audió kazetták piaca.

A CD 12 cm átmérőjű, 1,2 mm vastag polikarbonát korong. Hogy miért pont ekkora? A történet szerint a Philips cég fejlesztőcsapatának főmérnöke azt szerette volna, hogy a korong pontosan elférjen az ingzsebében, amely 11 cm széles volt. Így a lemezt eredetileg 11 cm-es átmérőjűre tervezték, így készültek el az első prototípusok. Amikor a Sony is bekapcsolódott a fejlesztésbe, komoly problémák adódtak: a Sony cég vezetőjének hitvese nagyon szerette Beethoven szimfóniáit, és azt kérte, hogy egy korongra férjen rá Beethoven Kilencedik szimfóniája, Wilhelm Furtwänglers karmester interpretációjában. Mivel ez 74 percig tartott, a kérésnek csak az átmérő megnövelésével lehetett eleget tenni. Így készült el a ma közismert audió CD klasszikus 74 perces változata. Hogy ezek után a Philips főmérnöke inget cserélt-e, arról nem szól a krónika…

 

1990-ben jelentek meg a CD-R (CD-Recordable) lemezek, azaz az egyszer írható CD-k. Ha addig a CD lemezeket kizárólagosan ipari körülmények között, öntéssel hozták létre előre gyártott matricák alapján, a CD-R lehetővé tette, hogy egy számítógép segítségével egyszerűen és gyorsan lehessen üres CD-R lemezekből audió vagy adat CD-ket készíteni. Szintén 1990-ben készítették el az első magnet-optikai lemezeket (CD-MO, CD Magneto-Optical), amelyek tetszés szerint írhatók, olvashatók és törölhetők voltak. Az MO lemezek mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek, elsősorban fontos, érzékeny adatok, mint például az orvosi adatok tárolására használják. Pár évvel később piacra dobták az újraírható optikai CD-ket (CD-RW, CD ReWriteable) is. A CD-R és CD-RW író egységek különböző erősségű lézernyalábot felhasználva képesek írás közben rövid időre olvadási pont fölé melegíteni az adattároló réteget, és ezáltal megváltoztatni az optikai tulajdonságát. A kilencvenes évek elején tört be a piacra az azóta is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ún. MP3-as (MPEG 1/2 Layer 3) audió tömörítő-rendszer. Ha belegondolunk, hogy egyetlen CD-ROM lemezre gyakorlatilag CD-DA minőségben rá lehet tömöríteni közel 200 zeneszámot, akkor azonnal egyértelművé válik az MP3-as technológia sikere. A Sony 1992-ben vezette be a mini lemezt (MD – Mini Disc).

 

A technológia

Szerkezetileg a lemez nagy részét a polikarbonát réteg alkotja, amelynek többszörös a szerepe: egyrészt védi az adattároló réteget a mechanikai sérülésektől, másrészt pedig biztosítja, hogy a lézer akadálytalanul eljusson az adathordozó felülethez. Az adattároló felület a polikarbonát réteg felső részén helyezkedik el, és rendszerint szerves vegyületekből áll. Ezt követi egy tükröző felület, amely eredetileg nagyon vékony aranyréteg volt, de ezt később ezüst, majd alumínium és további fémek és fémkeverékek váltották fel. Az utolsó réteg egy védőréteg, amelyet sok esetben egyszerűen egy festékréteg alkot. Az olvasás során az olvasóegység egy prizmán és egy lencsén keresztül a korongra vetít egy lézerdióda által kibocsátott fényt. Az adattároló réteg nagy sűrűséggel ún. bemélyedéseket (pits) és kiemelkedéseket (lands) tartalmaz. Ezek határozzák meg, hogy a lézersugár sikeresen elér-e a tükröző réteghez és ezáltal azt, hogy visszaverődik-e vagy szétszóródik. A visszaverődő fényt a prizma választja szét az eredeti lézernyalábtól, majd egy fotódetektor alakítja át elektromos jelekké.

 

Az audió CD az adattárolás során három részt különböztet meg: (i) a bevezető és tartalmi részt (lead-in), amely a korong belső 4 mm-ét foglalja el, (ii) az adattároló részt, amely az előzőt követi, és 33 mm széles, valamint (iii) a záró részt (lead-off), amely a korong külső, 1 mm-es sávját foglalja el, és az adatokat határolja el. A CD-k esetében az adatok spirál formájában vannak tárolva (akárcsak a vinillemezek esetén), és az audió CD-k esetében az olvasási sebesség állandó, viszont változik a korong forgási sebessége. Azt, hogy milyen precizitást igényel a CD gyártása és olvasása, jól szemlélteti a spirálok száma, amely akár a 16 000 tpi-t (tacks per inch, 1 inch = 2,54 cm) is meghaladhatja. Ha egy audió CD spirálját kiegyenesítenénk, mintegy 7 km hosszú volna. A CD kiváló hangminőségét a magas, 44,1 KHz-es digitalizálás biztosítja. Ezen az értéken egy lemez audió-csatornánként minden egyes másodpercben 44 100 darab 16 bites értéket tárol. Egy sztereó csatornapár esetén a digitális értékek 75 darab, egyenként 2352 bájtos szektorba szerveződnek, így egy audió CD kapacitása 74 perc x 60 másodperc x 75 szektor x 2352 bájt, azaz megközelítőleg 750 megabyte.

A DVD története

 

Az első otthoni használatra készült videomagnó 1971-ben került piacra, ez még U-matic rendszerű volt, melyet 1976-ban követte a Betamax és a VHS rendszerek megjelenése, utóbbira 1977-től már vásárolni és kölcsönözni is lehetett hozzá műsoros kazettákat.

A DVD elterjedésének első fontos szereplője Warren Liebfarb, aki már a nyolcvanas években kijelentette, hogy a DVD hasonlóan fogja leváltani a VHS-t, mint ahogy a CD-k kiszorították a bakelitlemezeket. A Warner Home Video vezetőjeként dolgozó Liebfarb a Philips-szel közösen kezdett dolgozni az új szabványon, majd a Toshibával folytatta a munkát, akik 1994-re készültek el a működő prototípussal. Azonban eközben a Sony és a Philips egy saját szabványt dolgozott ki, és megkezdődött a harc a két formátum között. Ennek 1995-re lett vége, amikor a DVD adattárolási képességét felismerve az IBM vállalta a döntőbíró szerepét, és egy kompromisszumos megoldást ajánlott, melyet a két fél el is fogadott. Az egységes szabvány létrejöttekor azonban a filmforgalmazók gördítettek újabb akadályt a DVD elé, a kalózkodástól való félelmüknek hangot adva. Ennek eredménye lett egy másolásvédelmi megoldás kidolgozása, amely bár nem teljesen biztos, elégnek bizonyult ahhoz, hogy a forgalmazók is támogassák a DVD lemezek megjelenését.

Így aztán 1996 végén Japánban megjelenhettek az első lejátszók. Amerikában az 1997-es évben 90 ezer darabot, négy év alatt közel tízmillió készüléket adtak el. Ezzel a DVD lejátszó igencsak megelőzte az elektronikai berendezések elterjedési sebességét, hiszen CD lejátszóból ugyanennyi idő alatt csak másfél milliót értékesítettek az óceán túlpartján. Öt év alatt pedig már 30 millió DVD játszót adtak el világszerte (CD lejátszóból ekkora mennyiség értékesítésére 8, mobiltelefonból 12, videomagnóból 13 évre volt szükség). Hazánkban 2001-ben mintegy ötezer asztali lejátszót adtak el. Mindez persze köszönhető annak is, hogy a készülékek ára az évek folyamán rohamosan csökkent.

Hazánkba 1998-ban kerültek az első magyar feliratos DVD lemezek, év végére pedig már 53 filmből állt a katalógus, amelyek ára az óta fokozatosan csökkent a több ezer forinttól a pár százas összegig. Már magazinok mellékleteként is megjelentek filmek.

Az elnevezés a Digital Versatile Disc, azaz digitális többfunkciós lemez rövidítése, mutatva, hogy nem csak filmek céljára találták ki ezt a formátumot. Működése a CD-hez hasonló, a lézersugár az apró gödröket „látja”, ebből áll elő számára a bitek sorozata. A filmeket MPEG (legtöbbször MPEG-2) tömörítéssel tárolják a korongon, amely – a JPEG-hez hasonlóan – egy veszteséges tömörítési eljárás, de ez a legtöbb esetben nem okoz látható tömörítési hibát. A hangot a CD-nél jobb minőségben (jobb mintavételezés és nagyobb bitmélység), PCM tömörítéssel tárolják.

Többféle DVD formátumot használnak a filmekhez a kiadók. A technológia egy- és kétoldalas lemezek készítését teszi lehetővé, egy oldalon pedig akár két réteg is lehet, így növelve a kapacitást. Az egyes formátumokat a tárolható adatmennyiségnek megfelelően nevezték el, így az egyoldalas egyrétegű lemez a DVD5 megjelölést kapta, mivel 5 GB adat fér rá (ez kb. két óra kiváló minőségű film tárolására elegendő). A 2 oldalas 1 rétegű lemez DVD10 jelölésű, míg az 1 ill. 2 oldalas kétrétegű lemezeket a DVD9 és DVD18 jelzés azonosítja. Különleges formátum a DVD Plus, melynek egyik oldala DVD, míg a másik hagyományos audió CD. Ezeket elsősorban koncertekhez használják, hiszen az egyik oldalra elfér a koncert video, a másikra pedig a hifiben is hallgatható koncertfelvétel. Megjelentek már az írható és újraírható DVD-k is, ezeknél többféle szabvány létezik, de ezekre ebben a cikkben nem térnénk ki.

Egy korongra egy vagy több filmsáv mellé hangsávok (maximum nyolc darab, egyenként nyolcsávos digitális hang) valamint feliratok (akár 32 különféle) kerülhetnek, mindezt pedig a menürendszer fogja össze. Általában egyetlen filmsáv található a DVD korongokon, azonban – például az extrák között, vagy koncertfelvételeken néhány szám erejéig – több párhuzamos filmsávval valósítják meg azt, hogy a néző választhassa ki a kamera pozícióját.

 

A legegyszerűbb hangrögzítés a mono, mely egyetlen csatornát jelent. Ezt ma már nem használják, maximum a régebbi filmek DVD változatainál látható mono megjelölés, de általában azoknál is két csatornába, sztereó jelként teszik ugyanazt a hangot. A Dolby Surround egy sztereó jelbe kódolt többcsatornás formátumot jelent. Ennél a bal és jobb csatorna mellett megjelenik a középső csatorna, melyből elsősorban a beszédhangok szólnak, a háttérzene meg az effektek átkerülnek a szélső csatornákba. A Dolby surround jel tartalmaz még egy háttércsatornát is, mely gyakorlatilag mono, csak a surround dekóder (a sztereó jelet megfelelően csatornákra bontó eszköz, manapság elsősorban Dolby Pro-Logic megjelöléssel) továbbítja mind a jobb, mind a bal hátsó hangszórók felé. Ma a legelterjedtebb formátum a Dolby Digital (más néven AC-3), mely 5+1 teljesen független csatornát jelent (ezt 5.1-es rendszernek szokták jelölni). A plusz 1 a mélynyomót jelenti, mely a dübörgős akciófilmek esetében kap igen fontos szerepet. Konkurense a DTS formátum (Digital Theater System), mely sokak szerint szebb hangot eredményez. Mindkét formátumnak megjelent a 6.1-es változata is, melyeknél az új csatorna a hátsó középső hangfal. Ezeket a Dolby Digital EX ill. a DTS ES elnevezések jelölik. Értelemszerűen a többcsatornás formátumú hangsávok lejátszáshoz megfelelő berendezésre van szükség. Számítógépes lejátszás esetén erről általában a lejátszó-szoftver gondoskodik, de egyes hangkártyák is képesek a dekódolást végrehajtani.

CD, DVD lemezek nyomdai követelményei


Tintasugaras:

esetén 300dpi RGB módú tömörítetlen TIFF a legjobb. (Minőség garantált: 4800 dpi-s nyomtatóval készül!)

(legolcsóbb,de a nagyon részletes színátmenetekre és a teli, sötét színekre a tintasugaras nyomtatás kevésbé alkalmas, nem javasolt)

Offszet:

esetén 300dpi CMYK PDF vagy TIFF a legjobb.

( fotó minőséget ad, szép fényes felülettel, de pantone szín pontosságra nem javasolt)

Szitázás:

esetén réteges VEKTOROS PDF szükséges, minden szín külön rétegen feketével.

( itt lehet pantone színeket használni, sőt, minden színt definiálni kell. Nagy, homogén színű felületeknél a legjobb eredményt adja)

(Minden réteghez kérjük a pontos színt pantone névvel (ha szükséges a pontosság).


Itt kifutót nem szabad felrakni, hanem a pontos körvonal (118mm) és középső kivágott lyuk (22mm) kell.  A küldhető fájlok: zip, rar, jpg, jpeg, gif, tif, tiff, png, doc, docx, rtf, txt, xls, xlsx, pdf, psd

 

Gyártásról:

Speciális, tintasugaras nyomtatásra készített fehér felületű lemezre, közvetlenül nyomtatunk professzionális tintasugaras nyomtatóval. A printelés minősége fotóminőségű, köszönhetően a 4800dpi-s nyomtatónak. A felület hamar szárad és a színek tartósan megmaradnak a lemezen, nem halványulnak el. Speciális, automatizált másolótoronnyal végezzünk az írást, amely leellenőrzi az írási eredményt, így Ön garantáltan hibamentes lemezt vehet át. Az olcsó árak tarthatósága miatt a minimális rendelhető mennyiség 50 darab azonos lemez.
Ezen felül tetszőleges mennyiség rendelhető, több tízezer darabig gyártunk lemezeket. Az áraink tartalmazzák a szükséges CD vagy DVD lemezt és annak nyomtatását is. A csomagolások (tokok, tasakok) külön tételben szerepelnek, a lemezárak ezt nem tartalmazzák.

 

DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók.

Árak

A normál 120mm átmérőjű lemezek esetén, attól függően, hogy a lemez felületének hány százalékát fedi le a rányomtatott ábra, függenek az árak is.

A CD-R lemezek 700 MB tárolási kapacitással és fehér felülettel rendelkeznek.

 

Mennyiség

nyomtatva

nyomtatva+írva

nyomtatva

nyomtatva+írva

nyomtatva

nyomtatva+írva

25% fedettség

25% fedettség

50% fedettség

50% fedettség

100% fedettség

100% fedettség

50 -100 db

240

271

250

300

270

305

101 -200 db

186

220

210

255

230

265

201 -350 db

144

174

165

185

185

199

351 -500 db

128

155

145

165

165

180

500-1000 db

110

130

120

140

140

150

1001 db-tól

97

110

105

119

110

125

· DVD - A DVD-R lemezek 4,5 GB tárolási kapacitással rendelkeznek.

 

Mennyiség

nyomtatva

nyomtatva+írva

nyomtatva

nyomtatva+írva

nyomtatva

nyomtatva+írva

25% fedettség

25% fedettség

50% fedettség

50% fedettség

100% fedettség

100% fedettség

50-100 db

310

355

330

380

350

390

101-200 db

220

270

240

280

260

290

201-350 db

155

200

175

210

195

220

351-500 db

135

180

150

185

170

195

500-1000 db

115

135

125

145

145

155

1001db-tól

95

105

110

125

125

135


Tokok és tasakok

Mennyiség

Normál tok

Slim tok

Dupla normál tok

DVD tok

Dupla DVD tok

Normál tasak

Papír tasak

50-100 db

100

71

60

88

87

30

25

101-200 db

100

65

60

82

87

30

20

201-350 db

93

65

60

82

85

28

20

351-500 db

93

65

60

82

85

28

20

500-1000 db

90

59

60

75

77

25

19

1001 db-tól

87

59

60

67

77

24

19

normál tok (szimpla, dupla, keskenyített) – fehér és átlátszó DVD tok Papírból (középen kivágással vagy a nélkül: normál) PVC tasak 25 Ft/db+áfa áron!

A műanyag tokokba kerülő papírok vagy egy oldalon négy színnel (4+0) vagy mindkét oldalán 4 színnel (4+4) készülhetnek, a szükséges méretre vágva.








Mennyiség

tok előlap (120x120) 4+0

tok előlap (120x120) 4+4

tok hajtott előlap (240x120) 4+0

tok hajtott előlap (240x120) 4+4

tok hátlap (130x120) 4+0

tok hátlap (130x120) 4+4

DVD tok előlap 4+0

50 db-tól

150 Ft

175 Ft

250 Ft

300 Ft

150 Ft

175 Ft

250 Ft

100 db-tól

120 Ft

145 Ft

210 Ft

260 Ft

120 Ft

145 Ft

210 Ft

200 db-tól

95 Ft

120 Ft

170 Ft

220 Ft

95 Ft

120 Ft

170 Ft

 

Karton digipack tok


Kérje egyedi árkalkulációnkat!

Impresszum

Üzemeltető:
3S Karakter Kft.

1087 Budapest. Osztály u. 16-18/D. 
Adószám: HU 23727964-2-42
KSH szám: 23727964-5811-113-01
Cégjegyzékszám: 01-09-975519
Kamara: BU 23727964
Duns szám: 36-683-059336-683-0593